Miért a hazai?

Olcsó, de mégis sokba kerül – a probléma a fogyasztók oldaláról

A szuper-hipermarketek, de még a falusi kisboltok polcain, zöldségespultjain is sok olyan terméket látunk, melyek külföldről érkeztek. A legtöbbjükre - ha vesszük a fáradtságot, hogy megnézzük a címkén a származási helyét – rá is csodálkozhatunk, hogy mellette ott a magyar, de drágább. És ilyenkor az olcsóbbat választjuk…mert nem tudjuk, hogy az olcsóbb külföldi, nem is olyan hosszú távon, drágább, mint a „drága” magyar.

Miért? A sok ok közül emeljük ki a legkézenfekvőbbeket.

Érdemes azon elgondolkodni, hogy egy messziről jött termék, akár zöldség-gyümölcs, akár ruhanemű, vagy elektromos gép vajon miért olyan olcsó? Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy ezek minősége gyenge: a zöldség-gyümölcs vegyszerfoltos, ízetlen-érettlen, a textil két mosás után tönkremegy, a gép néhány használat után elromlik. Tehát azért olcsóak, mert olcsón, de silányabb minőséget produkáló tömegtermelésből származnak. És akkor még nem is számoltuk bele a termék árába a szállítás költségét – vonjuk csak ki képzeletben, akár saccra, akkor látjuk meg csak igazán, hogy mennyire kevés pénzből is kellett előállítani azt az árucikket, és ez sem a minőség melletti érv!

Minden terméket el kell szállítani az előállítás helyétől a nagykereskedőn át a boltig, a szállítást végző járművek pedig szennyezik a levegőt. Természetesen minél messzebbről jön az áru, annál több a szennyezőanyag-kibocsátás. Kiszámolták, hogy például 1 kg Kínából érkezett fokhagyma pici híján 2 kg üvegházhatású gáz kibocsátását jelenti, ugyanez az érték 1 kg Spanyolországból vagy Észak-Afrikából érkezett zöldség esetén több mint fél kilogramm. Ezen gázok és a klímaváltozás közötti kapcsolat ma már egyértelmű tény a legtöbb ember számára. A klímaváltozás okozta károk – gondoljunk csak a szélsőséges időjárásból eredő károkra: szélviharokra, jégesőkre, aszály/ra, belvízre – pedig végsősoron minket terhelnek anyagilag is.

Nem szabad elfelejtkeznünk még egy komoly tényezőről: a külföldről jött élelmiszerek egészségügyi kockázatot is rejthetnek, a híradásokban nem ritkák az ilyen események. Okozhatja ezt az, hogy az előállítás, termesztés, csomagolás és szállítás során nem voltak megfelelőek a higiénés körülmények, de az is, hogy a messzire szállított élelmiszereknél nagyobb a minőségromlás kockázata, ezért szinte bizonyos, hogy tartósítószereket és eljárásokat alkalmaztak rajtuk, és ezektől biztosan nem lesz egészségesebb egy termék…

Hazai termék = munkahely

Ezt a szlogent valószínűleg már mindenki hallotta. Melléállni nem ideológiai, politikai kérdés. Tény, hogyha magyar termelők, magyar cégek termékeit vásároljuk, ezen áruk iránt segítünk fenntartani a keresletet, akkor munkahelyeket tartunk meg, és akár újabb munkahelyek létrehozását segítjük elő.

Az éghajlatváltozás, a gazdasági válság, a növekvő energiaárak, az intenzív mezőgazdaság által okozott károk, az éppen ezért folyton változó, útkereső agrárpolitika kiszolgáltatottá teszi a termelőket, akik nem tudnak alkalmazkodni a kihívásokhoz, tönkremennek, vagyis munkahelyek szünnek meg. Az államnak egyre nagyobb terhet kell vállalnia, hogy a szociális rendszer működjön, a társadalmi feszültségek is nőnek. Ebben a helyzetben nagyon sokat nyom a latban, ha minél több magyar árut vásárolunk.
 

Ha elhatároztuk magunkat a magyar termék mellett

Egyre többen vagyunk, akiknek fontos, hogy vásárlásukkal a magyar gazdaság erősödését, a környezetkímélő termelést támogatják és egészséges terméket vásárolnak. A tradícionális termékek, régi ízek, tájfajta zöldségek-gyümölcsök is egyre vonzóbbak. De nem könnyű tájékozódni arról, hogy mi is magyar áru – az, amelyiket magyar tulajdonban lévő cégek, vagy amit Magyarországon állítanak elő? Egy-egy termék eredetének meghatározásához a következő kritériumokat vehetjük figyelembe: a tulajdonos nemzetisége, a dolgozók állampolgársága, a cég székhelye, az előállítás helye, a termékek előállításához használt anyagok eredete, a cég neve és a cég termékeinek forgalmazási helye. Már csak ebből a felsorolásból is látszik, hogy a hétköznapi vásárló ezt nem tudja egyszerűen megítélni. Az általánosan elfogadott meghatározás szerint azt a terméket tekintjük magyarnak, amely értékének több mint 50%-át itthon állították elő. Egy termék magyarságának megállapításában a védjegyek segíthetnek. Ezek különböző hazai lobbiszervezetek címkéi, melyekre rápillantva nem kell az apróbetűs szövegeket elolvasni. Bár ezeknél nem mindig teljesen tisztázott, hogy ki is kaphatja meg az adott védjegyet, mégis tekinthetjük őket mérvadónak, a magyar termékek kiválasztásánál. A legismertebb védjegyek a teljesség igénye nélkül: Kiváló Magyar Élelmiszer, Magyar Termék, Magyar Termék Nagydíj, Premium Hungaricum, Magyar baromfi, Élő Tisza.

A védjegyek elnyerése, a védjegymozgalmakhoz való csatlakozás a termelők számára is haszonnal járhat. Nemcsak új reklámfelületek nyílnak meg, de új piacok is.

A közvetlen kereskedelem lehetőségei vidéki környezetben

A vidéki termelők számára a hazai termékek iránti kereslet növekedése kecsegtető lehetőségeket rejt magában. A kereskedelemben, vendéglátásban tapasztalatokkal nem rendelkező, vagy nagyobb vállalkozást anyagi okokból (tőkehiány) elindítani nem képes vidéki termelők számára is vannak lehetőségek.

A falvakban nagy szerepet kaphatnak az emberek közötti közvetlenebb kapcsolatok, és az, hogy termelő és fogyasztó közel vannak egymáshoz. Ez azonnal csökkenti a költségeket, hisz a szállítás alig kerül valamibe. Ennek lehetőségei vidékenként, kistérségenként változnak. Az értékesítési módszerek kiválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy ki a vevő. Ha turistáknak, vendégeknek kívánjuk termékeinket eladni, akkor azt valamilyen turisztikai szolgáltatással összekapcsolva végezhetjük eredményesen.

Ha helybelieknek kívánjuk eladni termékünket a következő lehetőségek merülnek fel:

  • helyi gazda/gazdák boltja a faluban;
  • mozgóárus, aki faluról falura jár – elsősorban tejtermék, húsáru, pékáru ilyen fromában való értékesítésére vannak már jó példák;
  • a termelő megrendelésre házhoz viszi a tejet, húst, zöldséget, vagy kisebb közösségek (egy munkahelyen dolgozók számára) megrendelésére szállít;
  • eladás háztól, azaz a vevő jön házhoz, rendszeres vevők a falun belül;
  • házhozszállítási rendszer - csomagban, dobozban, telefonos megrendelésre, mint a készétel-kiszállításnál, fogyasztókként itt a magasabb fizetőképességű és nem mezőgazdaságból élők – ingázók, önkormányzati alkalmazottak stb., és a mozgásukban korlátozottak – pl. nyugdíjasok – jönnek szóba;
  • piaci értékesítés a falvakban; gazdapiac a városokban – általában önkormányzati segítséget igényel a kialakítása

Ha turistáknak akarjuk eladni termékeinket:

  • különleges, beharangozott rendezvények – gasztronómiai, egy-egy jellegzetes terményhez kötődő fesztiválok
  • értékesítés a lakhelyünkön üdülők, szálláshelyek vendégei számára
  • tájjellegű éttermek, csárdák, fogadók
  • gyerek- és ifjúsági táborok

A termékek előállításánál és értékesítésénél természetesen be kell tartani a hatályos jogszabályokat, ami sokszor nem könnyű feladat, de segítséget kaphatunk a termelőket segítő civil szervezetektől és az önkormányzatoktól.

Falusi vendégasztal szolgáltatás

Ez a tevékenység a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység egyik típusa. A falusi vendégasztal szolgáltatás* keretében a családi magánétkezésekhez készített házi élelmiszereket, ételkészítési hagyományokat, táji különlegességeket, az ezekhez kapcsolódó tevékenységeket mutatják be. Az így előállított saját, házi készítmények, ételek legfeljebb napi tizenöt látogató részére értékesíthetők. Szolgáltató csak magánszemély lehet (egyéni vállalkozó nem), csak alkalomszerűen, idényjelleggel (nem napi rendszerességgel, egész évben) végezheti a tevékenységét. A szolgáltatás csak igazolt saját ingatlanon belül végezhető, közterületen nem. Nem települhet ki a vendégasztal szolgáltató falunapra sem.

Tevékenység végzéséhez a szolgáltatót (közös háztartásban élők közül csak egy személyt) nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásba vételhez be kell nyújtani a kistérségi székhely település jegyzőjéhez a kérelmet; a szolgáltatás helyszínének, az ingatlan használati jogcímének igazolásait; ÁNTSZ hozzájárulást az általánosan érvényesnél kevésbé szigorú követelmények alapján.

A tevékenység végezhető szállásadáshoz kötötten, vagy önállóan, szállásadástól függetlenül. Őstermelői igazolvánnyal rendelkezők a jelenleg is végzett tevékenységükön felül is belevághatnak a falusi vendégasztal szolgáltatásba.

A falusi vendégasztal szolgáltatás alkalmas arra, hogy a vendégfogadó:

  • helyben termelt élelmiszereket feldolgozva, vagy nyersen helyben forgalmazza;
  • a házi ételkészítés hagyományait és egyedi ízeit bemutassa;
  • megőrizze a vidéki konyha hagyományait;
  • az érkező turisták, látogatók számára étkezéssel egybekötött gasztronómiai programot adjon.

Adómentesség:

Az önállóan végzett falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység 400.000 Ft-ig adómentes (csak a 400 000 Ft-ot meghaladó rész után kell adót fizetni). Szállásadáshoz köthetően 400.000 Ft-ig adómentesség van a szolgáltatás bevételére, és további 400.000 Ft-ig adómentes a szállásadásból származó bevétel. (400 000 + 400 000 = 800 000 Ft).

* 136/2007. (VI. 13.) Kormányrendelet

plakát